Kutatási terv és szakmai beszámolók

Problémafelvetés

A dualizmus kori parlamentarizmus regionális nézőpontból címet viselő kutatási projekt koncepciója “A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése” című korábbi kutatásunk (2015. febr. 1. – 2020. jan. 31.) megvalósítása során formálódott ki, annak tapasztalataira épít, azt folytatja tovább. Az előző kutatás országos léptékben tárta fel és elemezte a dualizmus kori magyar parlament szereplőit, most azonban egy összehasonlító regionális kutatásra készülünk. Az előző csoport kutatói közül azok csatlakoznak ehhez a projekthez, akiknek kutatási területe, érdeklődési- és kompetenciaköre kapcsolódik a vizsgált régiókhoz. Fontosnak tartjuk azonban az új szereplők bevonását is, köztük fiatal, pályájuk kezdeti szakaszában lévő kutatókét. Az előző kutatásunk során pótoltunk egy fontos társadalomtörténeti hiányosságot: összegyűjtöttük és különböző szempontból elemeztük a korszak magyar országgyűléseinek résztvevőit. Munkánk tapasztalatai pedig kijelölték a további kutatás témakörét. Ez a politika regionalitásának vizsgálata.

A hazai politikatörténet-írás egyik axiómája, hogy a dualizmus korában a magyar kormányok politikai támaszát döntően a nemzetiségek által lakott peremterületek biztosították, míg velük szemben a centrális, magyarlakta kerületekben sokkal kiélezettebb politikai küzdelem folyt. Ezt a problémát kissé közelebbről megvizsgálva azonban feltűnik, hogy a stabilan kormánypárti kerületek jelentős részében gyakorlatilag kihívó nélkül indult a kormánypárti jelölt, így valós választásra sor sem került.

A parlamentarizmus természetesen nem nélkülözheti az állampolgárok aktív közreműködését, a választásokon való részvételt. A modern politikatudományt is igen aktívan foglalkoztatja az a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is vesznek részt a választópolgárok a választásokon. Bernard Grofman részletesen foglakozott ezzel, és több tényező ismertetése mellett kiemelte, hogy alapvető hatással bír a választói aktivitásra a választási rendszer jellege, tehát az a kérdés, hogy van-e egyáltalán reális lehetősége az ellenzéknek a jelölt pozícióba juttatására. A választói magatartást befolyásolhatják a szociológiai szempontok is, például jelentős pozitív összefüggést feltételeznek a politológusok a jövedelmi viszonyok, a végzettség és a választási hajlandóság között. A választási részvétel aránya egy olyan adat, mely sokat elárul a politikai rendszer társadalmi beágyazottságáról, annak támogatottságáról. Feltéve természetesen azt, hogy a hatalom önmaga legitimációját nem éppen a választópolgárok választásra kényszerítésével teremti meg mesterségesen.

A választási részvételére, a választás hevességére vonatkozó vizsgálataink eredményeit már összevetettük Demeter Gábor és kutatócsoportjának munkájával. Azt tapasztaltuk, hogy a kormányoldal stabil hatalmát biztosító peremterületek gazdaságilag elmaradottabb kerületeiben a választások gyakorisága jelentősen elmaradt az országos átlagtól, a választási küzdelem során itt ritkábban találkozunk reális esélyekkel induló ellenjelölttel. Visszakanyarodva tehát az idézett politológiai tételhez, igazolhatónak látszik, hogy a szociológiai szempontokból hátrányos helyzetű csoportok választási hajlandósága alacsonyabb volt a korban.

Fontos jelenség azonban az is, hogy a két jelentős kerületszámmal rendelkező érintett nemzetiség – a szlovák (53 kerület) és a román (65 kerület) – regionális szempontból különböző választási magatartást mutatott. Pozsony, Nyitra, Turóc, Liptó és Szepes vármegyékben szinte sávszerűen jelenik meg egy vidék, ahol hevesebb választási küzdelem volt jellemző. Trencsén és Árva egy részén, Zólyom, Gömör és Kishont valamint Nógrád összes szlovák kerületében, továbbá Sáros és Zemplén északi részén általában tétnélkülibb volt a választás. A románok által lakott kerületek is különböző magatartásmintákat mutattak, azonban itt jóval nagyobb volt a tétnélküli választások aránya. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az erdélyi kerületekre volt leginkább jellemző az a jelenség, hogy a lakosság többsége ugyan román volt, de a választók között alulreprezentáltan jelentek meg. Ki kell emelni az erdélyi szászokat is, akiknél kimagaslóan magas volt a tétnélküli, egyjelöltes választások aránya. Ők azonban előzetes gyűléseken döntötték el, hogy ki legyen a kerület egyedüli jelöltje.

Kutatási programunkban ezekre a területekre fogunk koncentrálni. Az országos adatok feltárása után, amit az előző pályázatban már megtettünk, most regionális kutatásokat végzünk az észak-magyarországi és az erdélyi-partiumi területek szlovákok, magyarok, románok, valamint szászok lakta választókerületeiben.

A választási részvétel természetesen függ a jelöltektől, azok előzetes esélyeitől is. A nemzetiségi pártok passzív időszakában a dualizmus kori pártstruktúra nem igazán kínált alternatívát a nemzetiségi választók számára, emiatt a magyar jelszavakkal fellépő függetlenségi oldal jelölteket sem igazán állított az ilyen kerületekben. A Néppárt 1896-os indulását és a századfordulót követően azonban megváltozott a helyzet, ekkor már adott volt az alternatíva, és ahol nemzetiségi jelölt indult, ott fokozódott a választási küzdelem. Az ellenjelöltek feltárása során azonban azt tapasztaltuk, hogy bizonyos területeken, melyek megfeleltek az alacsonyabb modernizációs mutatókkal rendelkező vidékeknek, a nemzetiségi pártok nem tudtak (esélyes) jelöltet állítani. Ez a jelenség hívja fel a figyelmet a pártok jelöltállítási stratégiájának a fontosságára, arra, amiről szintén nagyon keveset tudunk. Fontosnak tartjuk megvizsgálni a Néppárt, a Szlovák Nemzeti Párt, a Román Nemzeti Párt valamint a területen aktív kormánypártok (Deák Párt, Szabadelvű Párt, Nemzeti Munkapárt) és az ún. jobboldali ellenzék jelöltállítási stratégiáját. Ilyen típusú vizsgálat eddig a Néppárt és a Szlovák Nemzeti Párt esetében történt, de ezek a kutatások sem ágyazódnak be kellő mértékben a nemzetiségi és a magyar lokális elittel kapcsolatos vizsgálatokba. A jelöltállítást befolyásolhatták a vallási viszonyok is, hiszen mind a szlovák, mind a román nemzetiség alapvetően két-két nagy felekezetre tagolódott. Ezt a szempontot is be fogjuk emelni a kutatásba. A modernizációs mutatókat nem kell feltárnunk, itt támaszkodhatunk a GISta Hungarorum projekt eredményeire. A dualizmus választásaival kapcsolatban gyakran felmerül az az állítás, hogy a nyílt szavazás intézményét kihasználva, kerületeik befolyásos személyeként, gyakran elsődleges munkaadójaként a nagybirtokosok befolyásolni tudták a választásokat. A lakosság általános szegénysége, a tradicionális foglalkozásszerkezet, az analfabetizmus magasabb adatai csökkenthették a választóknak a lokális gazdasági és politikai hatalommal szembeni autonómiáját. Bizonyos esetekben erre utalnak a választási küzdelem mértékével kapcsolatos előzetes adataink. Emiatt fontosnak tartjuk feltárni a mintaterületeink birtokviszonyait is.

Kutatásunk során tehát kiemelt figyelmet kap a pártok jelöltállítási stratégiája és ennek a regionális jelenségekkel alkotott összefüggésrendszere.

Megelőző projektünkben 1861 és 1918 között 2985 országgyűlési képviselőt azonosítottunk, akikhez 7035 igazolt mandátumbetöltést tudtunk kapcsolni. A parlamentben eltöltött idő alapján két markánsan elkülöníthető kör rajzolódott ki: a képviselők egy kisebb csoportja, az ún. professzionális politikusok és az átmenetileg a parlamentben tartózkodók. A képviselők csupán kb. 30%-a töltött 10 évnél hosszabb időt a parlamentben. Az országos politikai pálya tehát a feltárt személyek többsége számára átmeneti volt az egyéni karrierút során. A rövid ideig a parlamentben tartózkodók körében két karriertípus volt igen gyakori: a képviselő megválasztása előtt a vármegyében elérte a szolgabírói, főszolgabírói rangot, majd sikerrel szerepelt a járásának nagyjából megfeleltethető választókerületben, 1-2 ciklust Budapesten töltött, majd visszatért a megyébe, ahol elfoglalt egy időközben megürült magasabb központi szerepkört. Karrierjét pedig alispánként fejezte be. Kormánypárti képviselőként akár a főispáni karba is bekerülhetett. A második esetben egy modernizálódó város értelmiségijeként, jó nevű helyi ügyvédként, ritkábban hivatalnokként kapta meg a városi mandátumot, majd képviselősége után visszatért szülővárosába, ahol vezető hivatalnok, vagy esetleg polgármester lett.

Abban az esetben, ha a képviselő a lokális elitből emelkedett ki, igen fontos lehetett az a kapcsolati tőke, mely őt az országos elitbe beemelte, valamint a választáson sikertelenül szereplő ellenjelöltek esetében is nagy jelentősége lehetett ennek (vagy éppen a hiányának). Ennek alapján a lokális elittel kapcsolatos kutatások jelentik kutatásunk következő vizsgálati síkját. A vizsgálat alá vont vármegyék és városok esetében megkíséreljük a hivatali értelmiség feltárását, archontológiájuk elkészítését. Ezt követően meghatározzuk a képviselők helyi kapcsolatrendszerét. Ha a forrásadottságok lehetővé teszik, akkor rekonstruáljuk azokat a családi hálózatokat, melyek a választások, a politizálás, lokális és országos érdekérvényesítés hátterében húzódtak. Erre nézve előzetes vizsgálatokat már folytattunk és az elméleti-módszertani hátteret is kijelöltük. A családi kapcsolatok feltárása, a megyei szintű mikrokutatások, a birtokviszonyok feltérképezése, a közigazgatási pozíciók azonosítása, olyan klasszikus társadalomtörténeti kérdésben is relevánssá teszi munkánkat, mint a dualizmus kori dzsentrivel kapcsolatos diskurzus. Az előzőekben jeleztük, hogy az egyéni karrierút egy rövid parlamenti szereplést követően főispáni kinevezésben vagy polgármesteri pozícióban is folytatódhatott. Emiatt tartjuk fontosnak, hogy olyan kutatókat is bevonjunk a projektbe, akik a főispánná vagy polgármesterré váló képviselőkkel foglalkoznak. Az ún. professzionális politikusok a vizsgált területek közül elsősorban az erdélyi kerületekben jelentek meg, a közismert képviselőimport következtében, ami miatt elemzésükre elsősorban Erdély esetében lesz lehetőség. A főrendiházzal most külön nem foglalkozunk, feltártunk azonban egy olyan jelenséget, melynek pontos értelmezése részletesebb mikrokutatást feltételez. A főrendiház 1885-ös reformja után az uralkodó által kinevezett főrendek körében úgy tűnik jelentősen felülreprezentálódtak a nemzetiségi peremterületekről, elsősorban Északkelet-Magyarországról és Erdélyből származó személyek. Ennek hátterében szintén a regionális társadalmi, politikai sajátosságokat feltételezzük.

Szakirodalmi és saját előzmények

A kutatás hátterének és a megoldandó problémáknak az áttekintése után rátérünk a szakirodalmi előzményekre és a kutatócsoport tagjainak vonatkozó munkásságára.

A parlamentarizmus, a politikai pártok, a képviselők kutatása hosszú hagyományokkal rendelkezik a tudományos élet különböző területein. Így a politika- és társadalomtörténet, a politikatudomány és a történeti szociológia egyaránt foglalkozott vele. Ennek megfelelően különbözőképpen közelítettek a témához: a politikai elitek összetétele, toborzása és változása körüli kutatások próbálták meg feltárni a mögöttes társadalmi struktúrákat és mozgásteret. Az oktatást, a társadalmi hovatartozást és a vele járó értékrendet elemző kutatások megpróbálták megmagyarázni a politikai elitek tevékenységét és az ezek mögött álló érvrendszert. A kutatások első lépésben az elittagok azonosítására koncentrálnak, a szereplőkről készítenek életrajzgyűjteményeket, majd ezen az alapon hajtanak végre prozopográfiai elemzéseket. Mára már elmondható, hogy a modern magyar parlamenti elit azonosítása megtörtént, az életrajzgyűjtemények jelentős részben elkészültek, és belátható időn belül várható, hogy az Országgyűlés Hivatalának szervezésében a legmodernebb idők szereplőiig kiegészülnek.

A parlamenti elittel általában országos léptékben foglalkoznak a prozopográfiai munkák. Ez volt jellemző az első szociológiai elemzésekre is, melyek még a két világháború között jelentek meg. 1945 után a politikai elittel, ahogy akkoriban nevezték az uralkodó osztállyal kapcsolatban, ideológiai okok miatt, hosszú időn keresztül nem folytattak Magyarországon alapkutatásokat. Kivételt képez ez alól – az emigráns – Adalbert Toth (Tóth Béla) német nyelvű munkája. Az elitek rendszeres magyarországi kutatása az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológia Tanszékén indult meg, ám ez nem fedte le a teljes dualizmus kori politikai elitet. A képviselőket összegyűjtő adatbázis felépítése 2000 után kezdődött meg. Ilonszki Gabriella kutatócsoportja volt az egyik, mely ezzel foglakozott. Ezt a munkát összegezte, bővítette ki és fejezte be új szempontok alapján kutatócsoportunk, összekapcsolta az 1848 és 1918 közötti teljes időszakot és a képviselők mellett azonosította az igazolt főrendek körét is.

Az adatgyűjtéseken alapuló elemzések általában országos léptékűek, vagy ha regionális szempontból közelítik is meg a kérdést, akkor legtöbbször egy-egy megye alkotja a vizsgálat kereteit. A magyar történetírás elsősorban a magyarországi területekre koncentrál, határon túli vármegyékkel foglalkozó kutatások igen ritkák. Kivételt ez alól Erdély képez, az itt folyó munka azonban jelentős mértékben a kutatócsoportunkban dolgozó személyekhez kapcsolódik. Meghatározóak a területet illetően Egyed Ákos publikációi, valamint az általa szerkesztett Székelyföld története sorozat köteteinek vonatkozó fejezetei. A gazdag szakirodalomból még külön meg kell említeni Egry Gábor munkásságát, aki a szász nemzeti mozgalommal kapcsolatos tanulmányaival alapozta meg lokális elitkutatásunkat. A Szlovákiához tartozó területekkel kapcsolatban sokkal szerényebb előzményekre támaszkodhatunk. Kiemelendőek azonban Cieger András, egy évtizeddel korábbi, Északkelet-Magyarország dualizmus kori parlamentarizmusával és lokális elitjével foglakozó munkái, melyek fontos referenciapontot jelentenek tervezett kutatásunk számára. Észak-Magyarország többes identitással rendelkező nemesi társadalmáról Demmel József jelentetett meg alapvető monográfiát a közelmúltban.

A pályázatban részt vevő kutatók korábbi kutatási tevékenységében a vizsgált téma igen széles spektrumban képviseli magát, minden részterületen rendelkezünk kutatási előzményekkel. Pap József (Dr. habil., PhD, Eszterházy Károly Egyetem) az elmúlt években vezette a NKFIH – 112429 azonosítási számú kutatási projektet. Az országgyűlési képviselőkkel, választásokkal kapcsolatban 2007 óta jelennek meg munkái. Pál Judit (Dr. habil., PhD, MTA külső tagja, Babeș–Bolyai Tudományegyetem) kutatási tevékenységének középpontjában az erdélyi politikai elit áll. Tanulmányaiban széleskörűen bemutatta és elemezte a korszak erdélyi főispánjait, továbbá foglalkozott a képviselőválasztások erdélyi sajátosságaival is. Több általa szerkesztett angol nyelvű kötet jelent meg az elmúlt években. Szintén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kutatója Popivici, Vlad Vasile (PhD, Babeș–Bolyai Tudományegyetem), aki román, német és angol nyelven publikál a dualizmus kori erdélyi, bánáti politikai elittel kapcsolatban. Eddigi munkássága során foglakozott az erdélyi román politikai pártokkal, a nemzetiségi elittel, elemezte annak családi kapcsolatrendszerét is. Vörös László (Vörös, Ladislav, PhD, Szlovák Tudományos Akadémia) munkásságából a szlovák nemzeti mozgalommal, nacionalizmussal, a magyar politikai elitnek szlovák nacionalizmusról alkotott képével kapcsolatos munkák kötődnek a tervezett kutatáshoz. Ballabás Dániel (PhD, Eszterházy Károly Egyetem) kutatási területe a dualizmus idején magyar főnemesi címet szerzett személyek, illetve azok helye a korabeli társadalomban. A főnemesség vagyoni rétegződésének vizsgálatához kapcsolódóan jelentetett meg tanulmányokat valamint részletesen foglakozott a főrendek birtokviszonyaival, ebből írta PhD disszertációját is. Jelen program esetén kulcsfontosságú továbbá az a módszertani tanulmánya, melyben a hálózatelemzés társadalomtörténeti alkalmazásával foglakozik. Tóth-Barbalics Veronika (PhD, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) a disszertációját a dualizmus kori főrendiházról írta. Tanulmányaiban részletesen feltárta a felsőtábla/főrendiház összetételéről szóló hazai elképzeléseket, továbbá feltérképezte az 1885–1918 között örökös tagsági jogot szerzett és az uralkodótól élethossziglani kinevezést kapott személyeket, valamint a választott tagokat. Foglalkozott továbbá a főrendiház működésének egyes kérdéseivel és a tagok részvételével.

Az országos, illetve regionálisan átfogó horizontú vizsgálatok mellett, a kutatócsoport többi tagja a téma egy-egy részterületén fejtette ki eddigi tudományos tevékenységét. Szendrei Ákos (PhD, Debreceni Egyetem) tanulmányaiban elsősorban a függetlenségi politizálás lehetőségeit tekintette át. A korábbi kutatásunk alatt a partiumi képviselőkkel, a partiumi választásokkal foglalkozott, az itt szerzett tapasztalatok alapján kapcsolódik a Bihar vármegyét érintő kutatásba. Szilágyi László (PhD, Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, Nyíregyháza) történeti kutatásai során Szabolcs és Szatmár vármegye dualizmus kori parlamentarizmusával foglakozott. Kutatási programunkban Szatmár vármegye hivatalnokait és a megye országgyűlési képviselőinek társadalmi hátterét fogja feldolgozni. A kijelölt terület városi elitjét, a polgármester képviselőket három fiatal kutató fogja vizsgálni. Nagy Andor (PhD, Eszterházy Károly Egyetem) Brassó politikai elitjét tárta fel a kora újkorban, ebből írta PhD értekezését. Munkáiban szintén alkalmazza a hálózatelemzés módszerét. Korábbi brassói levéltári kutatásai során jelentős anyagot gyűjtött a 19. századra vonatkozóan. Erre építve tudja időben tovább vinni a lokális városi elitet érintő munkáját, melynek módszertani hátterét is kidolgozta. Berecz Anita (Doktorjelölt, Eszterházy Károly Egyetem) disszertációjában és eddigi munkáiban az egri polgárság és a városi képviselőtestületi tagok társadalomtörténetével, lokális választástörténettel és családi kapcsolati hálózatok elemzésével foglalkozott. Az elmúlt időszakban összehasonlító várostörténeti kutatásba kezdett, melynek első lépése Rozsnyóhoz kapcsolódik. Hasonló munkát végez Ferenczi Szilárd (PhD, Babeș–Bolyai Tudományegyetem), akinek kutatásai a dualizmus kori Kolozsvárhoz kötődik, PhD disszertációja is erre épült. A város lokális elitjének, az önkormányzati képviselők társadalomtörténetének szentelte figyelmét. Bóna László (Bóna, Ladislav, PhD, Eszterházy Károly Egyetem) eddigi kutatásai során az asszimilációval, az etnikai változásokkal, és ennek térképen való ábrázolásával foglakozott. Doktori disszertációjában Besztercebánya, Losonc és Körmöcbánya asszimilációs folyamatait vizsgálta. Jelen kutatásban részben ezekkel a városokkal fog foglalkozni, részben pedig a vármegyei elit feltárásában vesz részt. Bozó-Szűcs Diána (Doktorjelölt, Eszterházy Károly Egyetem) benyújtott disszertációjában Aszód szlovák közösségének társadalomtörténeti elemzését végezte el, a helyi evangélikus egyházközségen belül zajló konfliktus feltárásához kapcsolódóan. Eddigi kutatásaiban megismerkedett a 19. századi szlovák nemzeti mozgalommal, valamint ennek az evangélikus egyházon belüli megjelenésével. Nem kutatóként kapcsolódik a pályázathoz, hanem segédmunkatársként szándékozunk alkalmazni Szabó Zsoltot, aki jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem MA hallgatója. 2020-ban kezdődő PhD tanulmányai során a TDK keretében végzett kutatásainak (Máramaros vármegye virilisei) erdélyi vármegyékre való kiterjesztését tervezi.

A kutatócsoport keretei között egymással évek óta aktív kutatói kapcsolatot ápoló személyek szerepelnek. A kutatócsoport magját az Eszterházy Károly Egyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelemtudományi intézetei és doktori iskolái adják. Egy olyan csoport készül a közös munkára, melynek egyes tagjai már jelentősebb szakmai múltat tudnak maguk mögött, a fiatalabbak pedig az elmúlt években szerezték meg fokozatukat, éppen az előző parlamentarizmustörténeti kutatócsoport által nyújtott lehetőségekkel élve. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a tényt, mely magában hordozza a kutatói utánpótlás lehetőségének a biztosítását és a kutatóműhely további fejlődését. Emellett ki kell emelni a magyar-magyar együttműködést is, mely két egyetem közötti évtizedes kapcsolatra épül, azt erősíti. Fontosnak tarjuk, hogy a bevont fiatal generáció kutatói körében is kialakuljon egy olyan jól működő tudományos kapcsolat, mely a szenior tagok között már évek óta fennáll. Emellett lényeges szempontnak tartjuk, hogy a romániai kutatói kapcsolatok mellett a szlovákiai kollegákkal is aktív együttműködést alakítsunk ki.

Hipotézis, kulcskérdések, a projekt célkitűzései

Az előzőekben kifejtett regionális szempontrendszerű vizsgálatunk tehát az észak-magyarországi és az erdélyi, partiumi parlamentarizmus kapcsán két nagy témakört ölel át. Az egyiket a választási eljárás sajátosságai jelentik, a másikat pedig az országos és / vagy lokális elitpozíciót betöltő személyek köre. Mint korábban már szóltunk róla, magukkal a választási végeredményekkel, a képviselővé választottakkal már nem kell foglalkoznunk, hiszen azokat már összegyűjtöttük és publikáltuk. Jelen kutatásban már az elitképződés folyamatait vizsgálhatjuk meg, az egyéni életpályák alakulásának okaira koncentrálhatunk. Ettől azt várjuk, hogy munkánk segítségével jobban megértsük a politikatörténeti események mögött zajló társadalmi folyamatokat és közelebb kerüljünk a történelem aktoraihoz.

A vizsgálandó területeinket előzetes eredményeink alapján választottuk ki. Észak-Magyarországról Árva, Liptó, Turóc (a szlovák nemzeti mozgalom tradicionális központjait), Sáros és Zemplén vármegyéket (multietnikus és multikonfesszionális jellegű terület) választottuk. Mellettük Losoncot és Rozsnyót, a nyelvhatáron lévő, önálló képviselőküldési joggal nem rendelkező településeket, valamint Besztercebányát és Késmárkot, két német identitású, jelentős szlovák lakossággal bíró, a nyelvhatáron túl található várost vizsgáljuk. A források Nagybiccse, Eperjes, Losonc, Rozsnyó, Besztercebánya és Késmárk levéltáraiban találhatók, melyek mindegyikében végeztünk előzetes kutatásokat. A Romániához tartozó területek vármegyéi közül a forrásokhoz való hozzáférés alapján kell választanunk, reményeink szerint sikerül minden előzetesen tervbe vett primer forráshoz hozzájutnunk. Erdélyből Torda-Aranyos, Brassó, Beszterce-Naszód, vagy Hunyad vármegye románok, magyarok és szászok által lakott kerületeit, valamint a partiumi Bihart és Szatmárt vizsgáljuk meg. Az erdélyi városok közül Brassót, a szászok gazdasági központját és Kolozsvárt, a magyar politikai központot tárjuk fel.

Tervezett kutatásunk az alábbi konkrét kérdésekhez kapcsolódik.

Választási eljárások vizsgálata

A jelöltállítás mechanizmusainak a feltárása: a képviselők személyi állománya teljes mértékben ismert, és részben feltártuk az ellenjelölteket is. (Ezen utóbbi csoport esetében még pontosításra van szükség.) Viszonylag kevés információval rendelkezünk azonban azon a mechanizmusokról, melyek eredménye egy konkrét személy képviselőjelöltként való fellépése, felléptetése volt. Kifejezetten érdekes ez a nemzetiségi pártok esetében, hiszen a jelölt léte alapvetően befolyásolhatta a választás körülményeit. Kiemelt figyelmet kap a Néppárt, a Szlovák Nemzeti Párt, a Román Nemzeti Párt. Hasonló kérdések merülnek azonban fel a területen aktív kormánypártok (Deák Párt, Szabadelvű Párt, Nemzeti Munkapárt) és az ún. jobboldali ellenzék jelöltállítási stratégiájával kapcsolatban is. A jelölt lokális beágyazottsága, országos tekintélye, nemzetiségi származása, vallási identitása is fontos lehetett a választás során. Ezt a kérdést elsősorban személyes dokumentumok, naplók és visszaemlékezések szisztematikus vizsgálatával tudjuk feltárni, fontos azonban a helyi és a nemzetiségi sajtó áttekintése is.
A nyelvi, etnikai sajátosságok mellett figyelmet fordítunk a politika szereplőinek és a lakosságnak a vallási viszonyaira. Ezen a területen szintén rendelkezünk előzetes eredményekkel, azonban a felekezeti struktúra oldaláról még nem vizsgáltuk a kérdést. A levéltári anyagok kutathatóságának függvényében megkíséreljük feltárni azt a belső szervezeti mechanizmust, ahogy egy felekezet a politikai kihívásokra reagált. A szlovák evangélikusok és római katolikusok, valamint a szász evangélikusok oldaláról tudjuk ezt megtenni. A román nemzetiség ilyen elemzésére jelenleg nincs kapacitásunk.
Folytatjuk a modernizációs mutatók és a választási sajátosságok közötti kapcsolatok statisztikai alapú feltárását, ebben a kérdésben támaszkodhatunk a GISta Hungarorum projekt eredményeire.
A választások kimenetelében fontos szerepe lehetett a helybéli nagybirtokosok magatartásának, politikai preferenciájának. Mivel a nagybirtokok vizsgálatával jelenleg egy Lendület-program foglalkozik, ezért mi elsősorban a hitbizományokra kívánunk koncentrálni. Egy elkészítendő települési szintű hitbizományi kataszter összeköthető lenne a GISta Hungarorum projekt adatbázisával, feltárva ezáltal többek között a hitbizományok által elfoglalt területek nemzetiségi karakterét. Támaszkodva a párhuzamos kutatások eredményeire, feltárjuk tehát a nagybirtokstruktúrának a választást befolyásoló lehetséges hatásait.

Az országos és/vagy lokális elitpozíciót betöltő személyek vizsgálata

A forrásadottságok által kínált lehetőségeknek megfelelően feltárjuk elemzett vármegyéink, városaink hivatalviselőit. A vármegyei hivatalnokokat a főszolgabírói (amikor ilyen poszt nincs, akkor a szolgabírói) kartól felfele azonosítjuk. A városok hivatalviselői közül a városi hivatalok vezetőit és a polgármestereket gyűjtjük össze. Az így készült archontológiákat kutatásunk végeztével nyilvánosságra hozzuk.
Kiemelten foglalkozunk három életpályatípussal: a vármegyei hivatalnokból képviselővé lettekkel, azokkal a szereplőkkel, akik képviselőségük előtt vagy után az elemzett településeken polgármesteri pozíciót töltöttek be, valamint a főispánná kinevezettekkel. Ezt a vizsgálatot a prozopográfia módszerének segítségével hajtjuk végre.
Külön figyelmet kapnak azok a szereplők, akik a vizsgált területekről kerültek a dualizmus időszaka alatt a főrendek közé, akár úgy, hogy erre jogosító főnemesi címadományban részesültek, akár úgy, hogy az uralkodó által kinevezett tagok közé kerültek. Ez a vizsgálat szintén a prozopográfia módszerével történik.
A megyei és városi archontológiában szereplő személyek és a képviselők, képviselőjelöltek kapcsolatrendszerének feltérképezése és elemzése fogja jelenteni azt a szintet, ahol a személyszintű adatgyűjtések és a prozopográfiai vizsgálatok eredményei összekapcsolódnak. A kutatómunka ezen szakaszában felhasználjuk a genealógiai irodalom adatait, valamint kutatásokat folytatunk a Magyar Országos Levéltár és a fent felsorolt levéltárak személyi fondjaiban. Az elemzéshez felhasználjuk a hálózatelmélet módszereit. Ez a kutatás természetesen nem terjedhet ki minden egyes szereplőre, de úgy választjuk ki egyéneinket, hogy azok egy-egy karriertípust reprezentáljanak. Arra azonban kísérletet teszünk, hogy egy-egy vármegye esetében teljeskörű vizsgálatot folytassunk le.

A kutatás módszerei

A kutatócsoport tevékenysége módszertanilag szerteágazó. A hagyományos történetírói módszerek mellett kifejezett célunk az innovatív digitális technológiák felhasználása, a történetírásba való integrálása. Ebből a célból külön projektet indítottuk az Eszterházy Károly Egyetemen, melynek eredményeként megjelent egy módszertani kötet, megvalósult egy digitalizációval foglakozó kutatócsoporti workshop 2018-ban és egy konferencia 2020-ban.

Az adatgyűjtés során a történeti kutatás hagyományosnak mondható módszereit fogjuk használni, hiszen ekkor alapkutatást fogunk/kívánunk folytatni. Az alkalmazott forráskritika és feldolgozási módszer természetesen nagymértékben függ a feldolgozás tárgyától. Az adatokat számítástechnikai eszközökkel rögzítjük és rendszerezzük. A feldolgozott forrásokat – a szerzői és tulajdonosi jogok figyelembevételével – digitalizáljuk. Publikációink egyik része, a történetírásban megszokott módon, a források szöveges elemzésén és értelmezésén fog alapulni. Klasszikus értelemben vett forráskiadást nem tervezünk.

A társadalmi folyamatok elemzése során alkalmazzuk a már elterjedtnek számító statisztikai módszereket, az egy- és többváltozós vizsgálatokat, csoportosítási eljárásokat. Kutatási eredményeink azon részét, melyek a térben is értelmezhetők, általunk szerkesztett térképeken is megjelenítjük. Alkalmazzuk a térinformatikai ábrázolás és elemzés módszereit. Az első projekt során keletkezett digitális térképek már bekerültek a GISta Hungarorum térképgyűjteményeibe, ezt a munkát is tovább folytatjuk, hiszen az ehhez szükséges digitális alaptérképeket már elkészítettük.

A vizsgált személyeink között feltárt kapcsolatokat vizuálisan is megjelenítjük, ehhez azonban nem csupán a hagyományos családfákat használjuk fel, hanem a hálózatelemző szoftverek által nyújtott lehetőségeket is. Ezen a téren még csupán az első lépéseket teszik a hazai történészek, köztük csoportunk kutatói. Jelenleg még hiányoznak az általánosan elfogadott elemzési normák, hiszen a hálózatokat elsősorban recens jelenségekkel kapcsolatban használják. A történetírás gyakran hálózatként kezel olyan csonka kapcsolatrendszereket is, melyek elemzése hálózatelméleti oldalról nézve problematikus. Kutatásaink során keletkező adatokat, melyek reményeink szerint alkalmasak lesznek a hálózatelméleti megközelítésre, nem csupán vizualizálni, hanem ezen tudományág standardjainak megfelelően elemezni is szándékozunk. Projektünk egyik fontos lehetséges eredményének tekintjük tehát a hálózatelméletnek a hazai társadalomtörténet-írásba való, tudományosan valóban megalapozott, integrálását.

Valószínűsített eredmények

A projekt zárásaként:

elkészül a Néppárt, a Szlovák Nemzeti Párt, a Román Nemzeti Párt, a kormánypártok és az ún. jobboldali ellenzék jelöltállítási stratégiáját feldolgozó munka
a kijelölt vármegyék esetében archontológiát állítunk össze, feltárjuk az elemzett területek országgyűlési képviselőinek és lehetőség szerint ellenjelöltjeinek, társadalmi kapcsolatrendszerét
külön vizsgáljuk a kijelölt városok helyi elitjét, valamint a városi országgyűlési képviselőket
elemezzük a főispánná váló országgyűlési képviselők körét, elsősorban a kiválasztott területre koncentrálva
elemezzük a nagybirtokok, a hitbizományok választási eredményekkel kapcsolatos lehetséges összefüggéseit
kiemelt figyelmet kapnak az elemzett területről származó, oda köthető új főrendek
új módszertani technikákat dolgozunk ki, adaptálunk az adatvizualizációhoz és a történeti hálózatok elemzéséhez kapcsolódóan
közös munkánk eredményeit tanulmánykötetben foglaljuk össze
folyamatosan tartunk műhelybeszélgetéseket. Két alkalommal rendezünk konferenciát. Az első konferencia még a munkafolyamathoz kapcsolódóan, az első eredményeket fogja bemutatni, a második konferencia a pályázati ciklus zárását is fogja jelenteni, ezekre meghívjuk a téma ismert kutatóit. Előző kutatási periódusunkhoz hasonlóan törekszünk arra, hogy a párhuzamosan folyó NKFI által finanszírozott (pl.: K116166 A magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526–1848)) és egyéb (pl.: Lendület Családtörténeti Kutatócsoport, Vidéki társadalom az úrbérrendezéstől a vidék elnéptelenedéséig (1767–2017) Lendület Kutatócsoport) kutatásokkal aktív kapcsolatot alakítsunk ki, mely a konferenciaszervezés összehangolásában és további kötetekben csúcsosodhat ki.

Szakmai beszámoló az 1. kutatási évről

A munkatervünk szerint a kutatás első szakaszában – mely az első két évet foglalja magába – azt vállaltuk, hogy kidolgozzuk a személyi adatok összegyűjtésének és rögzítésének rendszerét, valamint meghatározzuk a forrásfeltárás alapelveit. Ennek megfelelően elkészült egy adatgyűjtésre és rendszerezésre szolgáló adatbázisrendszer, melyben a vármegyei tisztikarok feltárásához kötődő közös munka folyik.

Az első évben végrehajtott adatgyűjtés során a reformkor végétől 1918-ig több vármegyére és városra kiterjedően sikerült a tisztviselői karok egy jelentős részét azonosítanunk. A következő eredményeket értük el:

A vármegyei tisztviselők közül azonosítottunk és hivatali idő szerint rendszereztünk: Máramaros 1287 fő, Szatmár 1102 fő, Árva 191 fő, Turóc 187 fő, Árva-Turóc 89 fő, Liptó vármegye 285 fő, Bihar 1209 fő, Dél-Bihar 276 fő, Észak-Bihar 210 fő, Kővár vidék 115 fő, Sáros 535 fő, Zemplén 899 fő. Összesen: 6385 fő.
A városok esetében: Szatmárnémeti 277 fő, Késmárk 75 fő, Losonc 101 fő, Besztercebánya 184 fő, Máramarossziget 106 fő, Nagyvárad 391 fő, Brassó 13 fő. Összesen: 1147 fő.

Eddigi munkánk során tehát 7532, a vizsgált időszakban hivatalt teljesítő személyt azonosítottunk. Hozzájuk kapcsolódva összesen 13011 hivatalviselési adatot tártunk fel. A munkatervben vállalt minden vármegyében megkezdődött az adatgyűjtés, szinte minden esetben feltártuk a hivatalnokok döntő többségét. Jelenleg a hivatali ciklusok kezdő és végpontjának a pontosítása folyik. Zemplén és Máramaros esetében a családi kapcsolatrendszer feltárása is megkezdődött. Több kutató eredményei még nem kerültek be ebbe a rendszerbe, ez a következő évben várható.

A választási eljárással foglalkozó kutatók is időarányosan teljesítik a vállalásaikat, hozzákezdtek az egyes pártok jelöltállítási stratégiájával kapcsolatos kutatásoknak. A COVID megnehezítette ugyan a munkát, de a sajtóanyag feldolgozása elegendő munkát jelentet a kutatók számára.

A csoport tagjai ebben az évben 1 monográfiát, 9 könyvfejezetet (5 idegen nyelven) és 5 folyóiratcikket (1 idegen nyelven) jelentettek meg. A munkatervben szereplő szakmai workshop funkcióját jelen körülmények között a Hajnal István Kör 2021-es konferenciája töltötte be, ahol a csoportból négy fő adott elő, minden referátum a digitalizáció és a történeti kutatások témakörhöz kapcsolódva elsősorban módszertani kérdéseket járt körbe.

Az egyes kutatók az alábbi konkrét tevékenységet folytatták.

A vármegyei és városi hivatalnokokkal foglakozó csoport

Pap József: Sáros és Zemplén vármegye tisztikarának feltárásán dolgozik. A zempléni archontológia elkészült, a nyomtatott források mellett sátoraljaújhelyi kutatást is folytatott. Jelenleg a családi kapcsolatok azonosítását végzi. Megjelenés alatt van két angol nyelvű írás, valamint folyamatban van két magyar nyelvű, Zemplénhez kapcsolódó publikáció elkészítése. Az eperjesi levéltári kutatása a COVID miatt a következő évre csúszik, a nagybiccsei levéltárban azonban jelentős mennyiségű új forrást sikerült feltárnia.

Bóna László: Árva, Liptó és Turóc vármegyéket dolgozta fel, valamint elkezdte Besztercebánya, Losonc és Késmárk hivatali és adminisztrációs tisztviselőinek feltérképezését. Digitalizálta a nagybiccsei levéltárban feltárt forrásokat. A kutatócsoport tagjai közül összedolgozik Szabó Zsolttal, aki a Máramaros vármegyei elit kutatását végzi.

Szilágyi László: A szatmári hivatalnokok összeállításán dolgozott Szabó Zsolttal együttműködve. Az adatait integráltuk, a közös adatbázisban elhelyeztük, jelenleg az adattisztítás folyik. Hozzákezdett a hivatalnokok családi kapcsolatának feltárásához. Egy tanulmánya megjelenés alatt áll., ezzel kapcsolatos módszertani jellegű szövegvita zajlik a kutatócsoporton belül.

Szendrei Ákos: Békés és Csanád vármegyei regionális elit személyi összetételének a feltérképezését kezdte meg. Korábban a bihari régiót vállalta, de a kutatási területek tisztázását követően ez a terület Szabó Zsolt segédmunkatárshoz került, így a kutatásunkat kiterjesztettük egy korábban nem vállalt vármegyére. A feltárt adatok még nem kerültek be a közös adatbázisba.

Berecz Anita: A pályázat első évében elsődlegesen adatgyűjtést folytatott, a rozsnyói városi archontológiát állította össze, melynek adatai még nem kerültek be a közös adatbázisba. Ehhez a rozsnyói levéltárban kutatott. Elkészítette az 1867 és 1910-es időintervallumra vonatkozó rozsnyói városi tisztviselők és képviselőtestületi (választott és virilis) tagok archontológiáját.

Ferenczi Szilárd: Kolozsvári városi elithez kapcsolódóan végez kutatásokat, adatai még nem kerültek be az egységes rendszerbe. Az 1860-as évtől kezdődően tárta fel a város vezetőrétegét a tiszti névtárakat, a város Név és lakjegyzékeit, az Erdélyi új és ó naptárak gyűjteményét használja a kutatás során.

Nagy Andor: Az projekthez kapcsolódó bevezető munkája azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy összekapcsolja a kora újkori városi elit tagjait a 19. században szolgálókkal. Alapvetően a családi kapcsolatrendszert térképezi fel és munkájában a brassói aprónyomtatványok korábban digitalizált forráscsoportját dolgozza fel.

A választási részvétellel és a politika társadalomtörténetével foglakozó csoport

Ballabás Dániel: Az elmúlt évben a hitbizományi birtokokról szóló közéleti diskurzus feltérképezésén dolgozott. Ilyenről lényegében a reformkor hajnalától kezdve beszélhetünk, amikor a rendszeres bizottsági munkálatok vármegyei, majd országgyűlési (kerületi ülési) vitáján több alkalommal is előkerül a kérdés. Innen indulva alapvetően kronologikus rendben, de ezen belül különböző problémák köré csoportosítva tárgyalja a kérdést. Jelenleg az 1880-as éveknél tart. Forrásként leginkább a korabeli sajtót, brosúrákat, országgyűlési dokumentumokat, valamint a releváns szakirodalmat használta.

Bozó-Szűcs Diána: Elsősorban az Evangélikus Egyház anyagaiban folytatott kutatást,ű az Evangélikus Országos Levéltárban Az általa kutatott vármegyék a Bányai Egyházkerülethez, a Dunáninneni Egyházkerülethez és a Tiszai Egyházkerülethez tartoznak. Az iratanyag egy része azonban 1918 után Szlovák levéltárakba került, ezért az iratanyag hiányos. A szlovákiai rész pedig jelenleg nem kutatható. Az egyházkerületi anyagokat átnézte, és a helyi konfliktusokat, valamint a nyelvi vitákra utaló eseteket kigyűjtötte, ennek alapján azonosította azokat az etnikai konfliktusokat, melyek mélyebb megismerése a következő időszak feladata lesz.

Pál Judit és Vlad Vasile Popovici: 2021-ben a székelyföldi széki/vármegyei hivatalnokokról és a magyarországi román elitről gyűjtöttek adatokat, és ezeket több tanulmányban is feldolgozták. Pál Judit emellett a dualizmus kori főispánokra vonatkozó kutatásait folytatta. Vlad Vasile Popovici az erdélyi román politikai elit és az országgyűlési választások kapcsolatának elemzésén dolgozott.

Tóth-Barbalics Veronika: A csoporthoz kapcsolódóan elkészítette a dualizmuskori főrendiház összetételét, működését bemutató monográfiájának a kéziratát, ami A magyar országgyűlés a dualizmus korában II. A főrendiház (1865–1918) címmel meg is jelent. A kutatást még az előző kutatócsoportunkhoz kapcsolódóan kezdte el. Emellett megkezdte a már 1885 előtt, valamint az 1885 és 1918 közötti időszakban örökös főrendiházi tagsági jogot nyert családokra vonatkozó anyaggyűjtését.

Vörös László: A Szlovák Nemzeti Pártot illető kutatásait csak az online elérhető sajtóból és publikált levelezésből tudta eddig folytatni. A COVID gyakorlatilag lehetetlenné tette a szlovákiai levéltári kutatást, ezt a következő évre kellett halasztani. Az ő munkáját akadályozza leginkább a jelenlegi helyzet, hiszen Szlovákiában rendkívül jelentős korlátozásokat vezettek be, másrészt pedig a 19. századi szlovák sajtóanyag igen kevéssé digitalizált. A pozsonyi központi levéltárban (SZNL), a Matica Slovenská levéltárában valamint Nagybiccsén folytatott rövidebb, 3-3 napos kutatásokat.

Szakmai beszámoló a 2. kutatási évről

A kutatási tervben szereplő munkaterv szerint az kutatás első szakaszában, mely az első két évet foglalja magába, azt vállaltuk, hogykidolgozzuk a személyi adatok összegyűjtésének és rögzítésének rendszerét, valamint meghatározzuk a forrásfeltárás alapelveit. Ennekmegfelelően elkészült egy adatgyűjtésre és rendszerezésre szolgáló adatbázisrendszer, melyben vármegyei tisztikarok feltárásához kötődőközös munka folyik.

Az első kétéves időszak záróperiódusában elkészült és megjelent, a vállalásokban szereplő, módszertani alapokat összefoglaló segédkönyv,mely gyakorlati kézikönyvként bemutatja az adatbázisépítés lépéseit a kutatók és a történelemszakos hallgatók számára.

A második évben folytatódott az tisztviselőkhöz kapcsolódó adatgyűjtés, ebben az időszakban azonban már nem a tisztviselők azonosításavolt a feladatunk, hiszen a tisztviselők zömét már összegyűjtöttük, hanem a hivatali idők pontosítása és az egyéb adatredundanciákkiküszöbölése, a tisztviselők beazonosítása.

A projekthez kapcsolódóan jelentős számban került sor kutatóutakra és konferenciarészvételre. Pál Judit Berlinben folytatott kutatásokat,Pap József pedig a New Mexikói Egyetem történeti intézetében vett részt workshopon. Több kutató is megfordult a sátoraljaújhelyilevéltárban, valamint Szatmárnémetiben, Besztercebányán, Losoncon, Késmárkon, Poprádon és Rozsnyón folyt adatgyűjtés. A csoporttagjai közösen vettek részt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen rendezett „A rang kötelez. Rendi és rendies magatartásformák aközépkortól a 20. századig" (2022. 04. 28-29.) c. konferencián, melyet a kutatócsoport a Magyar Történelmi Társulat Heves MegyeiTerületi Csoportjával és a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen rendezett. A vállalások között is szerelő konferencián 5 szekcióban 43előadó vett részt. Szintén csoportként jelentünk meg az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi Intézete és azEgyetem Társadalomtudományi és Kultúratudományi Kutatóközpontja által szervezett kétnyelvű, Felső-Magyarországi mezővárosok a koraújkorban és az újkorban című tudományos konferencián. Ezeken kívül 8 előadást tartottunk egyénileg.

A csoport tagjai ebben az évben 1 monográfiát, 8 magyar és 5 idegen nyelvű tanulmányt készítettek (közülük van 4 megjelenés alatt). Ígya két év alatt összességében elkészült két kötet, 16 magyar és 11 idegen nyelvű tanulmány. Ebben az évben a kutatócsoport négy tagjaönálló kötetén dolgozott, melyből kettőnek a megjelenése a következő évben várható.

Az egyes kutatók az alábbi konkrét tevékenységet folytatták.

A vármegyei hivatalnokokkal foglakozó csoport

Pap József: megjelentetett egy összefoglaló könyvfejezetet a nemzetiségi képviselőkről. Valamint összeállított egy módszertanisegédkönyvet. A Sáros és a Zemplén vármegye tisztikarának feltárásán folyamatosan zajlott. Fontos kiemelni, hogy két PhD hallgatóját issikerült bevonni a munkába, az egyikük a Csongrád megyei tisztviselők és a megye képviselői közötti kapcsolatot kutatta, a másik pedigországgyűlési képviselők emlékezetéről írja disszertációját.

Bóna László: Árva, Liptó és Turóc vármegyékhez kapcsolódó feldolgozások mellett hozzákezdett egy önálló monográfia elkészítéséhez.Ehhez szükséges levéltári kutatásokat folytatta.

Szilágyi László: A szatmári hivatalnokok összeállításán dolgozott tovább, javítva a korábban elkészített listákat. Ezek a javítások még nemkerültek be az éles adatbázisba, ugyanis további munkára van szüksége.

Szabó Zsolt az 1860 és 1867 közötti máramarosi tisztviselőkről készít egy tanulmányt, ami a doktori dolgozatának is egy fejezete lesz.Valamint a máramarosi reformkori tisztviselőkkel kapcsolatos adatgyűjtést végezte el. Adatai még nem rendszerezettek, az adatbázisbanem helyeztük el azokat.

Szendrei Ákos: A második évben továbbra is az alapkutatást folytatott, Békés és Csanád vármegyék 1873 és 1890 közötti tisztviselőit tártafel.

Berecz Anita: A pályázat második évében két jelentős dologgal foglakozott. Elkészítette az önálló monográfiájának a kéziratát, amitdecember elején ad le a Korall Kiadónak. Valamint folytatta a rozsnyói kutatásokat. Legfontosabb eredménye a rozsnyói választóinévjegyzékek feltárása volt, melynek feldolgozását a kézirat elkészülte után fogja elvégezni.

Ferenczi Szilárd: Kolozsvári városi elithez kapcsolódóan végez kutatásokat, a városi hivatalnokokról és városvezetőkről gyűjtött adatokat,melyek még nem kerültek be az összesített adatbázisba.

Nagy Andor: Az idei évben folytatta a brassói szász tisztviselők rokoni kapcsolatainak a vizsgálatát. A városi lelkészek és a városbírók körétbővítette ki a brassói városgazdákkal és a magisztrátus tagjaival. Valamint hozzákezdett a brassói elit kapcsolattörténetét bemutatómonográfia elkészítéséhez.

A választási részvétellel, a politika társadalomtörténetével foglakozó csoport

Ballabás Dániel: Tovább folytatta a hitbizományok kutatását. Forrásként a korabeli sajtót, brosúrákat, országgyűlési dokumentumokat,valamint a releváns szakirodalmat használja. Jelenleg a 12. ívnél tart, de hátra van még egy szűk évtized, benne az első világháborúéveivel.

Bozó-Szűcs Diána: Elsősorban az Evangélikus Egyház anyagaiban folytatott kutatást, az Evangélikus Országos

Pál Judit 2022-ben folytatta a dualizmus kori főispánokra vonatkozó kutatásait. Nyáron a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, valaminta Magyar Nemzeti Levéltár Zemplén Megyei Levéltárának sátoraljaújhelyi részlegében a Meczner család irataiban két főispán hagyatékátnézte át. Szeptemberben Berlinben az Állami Könyvtár és a Humboldt Egyetem könyvtárában kutatott.

Popovici, Vlad Vasile, a Pál Judittal közösen jegyzett módszertani jellegű kérdésekkel is foglakozó tanulmány mellett, elkészítette a kutatásitervben vállalt tanulmányát, melynek témája a román nemzetiség országgyűlési szerepvállalása.

Tóth-Barbalics Veronika: Több, főrendiházhoz kapcsolódó témán dolgozik, melyek befejezés előtt állnak. Az egyik írásának témája afőrendiház reprezentatív teréhez kapcsolódik. Az örökös tagokról szól a másik kézirata, melyhez tovább folytatta az életrajzi adatokgyűjtését, a Szlovák Tudományos Akadémián fog megjelenni.

Vörös László: A Szlovák Nemzeti Pártot illető kutatásait csak az online elérhető sajtóból és publikált levelezésből tudta eddig folytatni.